Nyomtatás

Eddig és ne tovább 2.

Írta: Csuvikovszky Gáborné 2015. június 05.

Amikor az elmúlt hetek eseményeiről szóló híradásokat olvastam/olvasom viharos gondolataim támadnak választó polgárként, munkavállalóként és választott tisztségviselőként egyaránt.

Az események elő és utóélete Mindenkit megérint és foglalkoztat.

A hivatásunkért adtuk már a családi békénket, az életünket, a vérünket és az egészségünket.

Mit kaptunk cserébe? Kiszolgáltatottságot, megélhetési gondokat, létbizonytalanságot, keserűséget!

Mit vártam? Erkölcsi és anyagi megbecsülést, tisztességes megélhetést. Reméltem a boldog, gondtalan nyugdíjas élet eljövetelét tiszta tudattal jó egészségi állapotban.

Mit tettem érte? Mit teszek érte? Az emberi élet tiszteletének adózva évtizedek óta becsületesen gyakorlom a hivatásomat – a szakmait, ha hagyják és az érdekképviseletet.

Közben folyamatosan képeztem magam saját költségen, szabadidőmben a magasabb szintű minőségi betegellátás érdekében.

Rajtam kívül érdekel ez valakit? A mindenkori döntéshozókat nem!

A családomon kívül érdekel ez még valakit?

A döntéshozók az íróasztaluk mellől az egyszerű munkavállalók problémáinak, napi gondjainak tudomásulvétele nélkül az Ő kerestük többszörösét keresve, egyéb juttatásokat is kapva nehezen vagy egyáltalán nem lehet a folyamatosan súlyosbodó helyzetet megérteni.

Miért felejtik el a politikusok, honnan indultak?

Miért felejtik el, hogy nem a saját érdekük képviseletére kerültek az adott helyre?

Miért felejtik el, hogy az EMBEREK képviselőjeként kerültek az adott helyre?

Miért felejtik el, hogy a rendszerváltáskor személy szerint ők is valami másra, egy elviselhetőbb, élhetőbb Magyarországra vágytak?

Miért felejtik el, hogy egyszer még ŐK is lehetnek betegek, ellátottak, szegények, esélytelenek, kiszolgáltatott helyzetben lévő állampolgárok?

Miért felejtik el, hogy nekik is számot kell adni egyszer a cselekedeteikről, amit megtettek és amit nem?

Miért felejtik el, hogy nagyon sokunknak nincs választási lehetősége?

Közszolgálatot látunk el közpénzből az E Alapból alulfinanszírozva.

Érdekel ez még valakit?

Miért nem akarják tudomásul venni és intézkedni a 2000óta folyamatosan leírt problémákat?

Hová lett az összefogás azon szervezetek részéről, akik a 2000. december 7-i EDDSZ Petícióhoz, annak tartalmához csatlakoztak? Az Ő általuk képviselt területen azóta minden rendeződött a munkavállalók érdekében?

Miért felejtik el a kollégák az elmúlt másfél évtizedben a sorsunk, az élet és munkakörülményeink javításáért mit tettünk helyi és országos szinten?

Érdekel ez még valakit?

Amikor a családtagok felteszik a kérdést, megérte a rengeteg munka és az az idő, amit a kollégákért, a betegekért és az ellátottakért a családodtól vettél el?

A válaszom érdekelne még valakit?

2015. 06. 04.

 Csuvikovszkyné Edit

Összes ajánlás (0)

0 az 5 csillagból
Nem rendelkezik megfelelő jogokkal a hozzászólás megtekintéséhez vagy kiadásához.

Kiemelt videó

További videók